Lapszám: 201111 szöveg Kosztolányi Tímea fotó Bézsenyi Zsolt

Az ismert és népszerű televíziós riporter, Dorogi Gabriella ritkán enged bepillantást a magánéletébe, magazinunkkal azonban nem először tesz kivételt. Korábbi lapszámunkban láthatták már budapesti otthonát, így fia szobáját is. Az akkor még kisiskolás gyermekből mára öntudatos kamasz lett, és ennek megfelelően szobája is átlényegült. A lakberendezésben is járatos Gabi egy dzsúdótábor ideje alatt változtatta át Andris szobáját, a vörös és a fekete színnek adva főszerepet.

A történet érdekessége, hogy a csíkos tapéta volt a szoba első darabja, amelyet még Andris is látott, és egyáltalán nem nyerte el a tetszését a „lányos”, pirosas falravaló. Gabi azonban magabiztosan nyugtatta fiát azzal, hogy bízza csak rá a dolgot, meglátja, jó lesz. Andris mégis fejcsóválva indult a táborba. Míg a fiú kedvenc sportjának hódolt, Gabi egy percig sem tétlenkedett. A szoba berendezésénél az volt a fő szempontja, hogy a viszonylag nagy alapterületű helyiségben minden tevékenységnek meglegyen a külön területe. Legyen előszoba, nappali, háló és tanulórész. Az „előszoba” az ajtóhoz legközelebb esik, szennyestartóval, fogassal. A további funkciókat Gabi a tapétával jelölte ki. A hálósarok kuckósságát a vízszintesen felhelyezett tapéta adja, amely egészen a szemben lévő falra, az ablakig átnyúlik. A nappali az ablak alá került, kis asztallal, kényelmes ülőkékkel. Balra esik a tanulósarok, valamint ez az oldal a ruhákat elnyelő szekrények helye is. A bútorok, idomulva a tapétához, feketék és vörösek, vegyesen. Végül néhány jópofa kiegészítő: a falimatrica, a londoni fotó, darts és csocsó, focis babzsák, és máris megvolt a fiús hangulat. A táborból hazatérve Andrisnak le is esett az álla: „Anya, ez iszonyat jó!” – hangzott a vélemény.


<<< Andris nagy dzsúdóbajnok, fogasán arany, ezüst, bronz érmek függnek büszkén, és a cél is ott lebeg: mindig egyre jobbnak, és egyszer világbajnoknak lenni.

<<< A tanulósarokban „megfordultak” a csíkok: a keskenyebb sávban felhelyezett tapéta piros-fekete vonalai itt függőlegesen szaladnak fel a falra. A kétféle elrendezés mozgalmasságot visz a szobába, és talán meglepő, de egyáltalán nem zavaró, inkább játékos hatást kelt. A sárga smiley-párna Andris helyett mosolyog huncutul a forgószékben.

A kamaszkor a gyerekkorból a felnőttkorba való átmenet, nagyjából tizenegy és tizenhét éves kor között, a testi érés befejeződéséig tart.
A kamasz egyik legfontosabb fejlődési feladata az identitás és a saját értékrendszer kialakulása. Minél inkább összeegyeztethetők a szülők, tanárok és a kortársak értékei, annál könnyebb az identitás megtalálása.
A serdülőkor további „feladatai”: saját fizikum elfogadása, érzelmi önállóság kialakítása a szülőkkel szemben, megfelelő viselkedés, saját társaság kiépítése, felkészülés a karrierre, a nemi identitás kialakulása.

Jó döntés volt annak idején, hogy magamnak választottam a kisebb hálószobát és Andrisnak a nagyobbat. Nekem ugyanis van külön gardróbom, dolgozni a nappaliban szoktam, ami egyben a társasági összejövetelek helyszíne is, de Andrisnak egyetlen helyiségben kellett megoldani az összes funkciót. Mindehhez remekül jött a majd’ 25 négyzetméteres szoba.

Először beosztottam funkciók szerint a szobát. Az ajtón belépve az „előszobában” találja magát, itt lerakhatja a dolgait. Szemben van a gardrób, egy háromajtós szekrény. Az ablak melletti sarok a „dolgozószoba”. A szoba közepére terveztem a „nappalit”, ahol fotelek, óriási párnák és egy babzsák kapott helyet. A szoba belső harmadába költözött a „hálószoba”.

Kitaláltam, hogyan hangsúlyozhatom a szobák a szobában tervet: a háló- és a dolgozórész falát tapétaruhába öltöztettem, a többi galambszürke színt kapott. A szokatlan dolgok megjelenítése inkább rám jellemző, de miután én vagyok az anyja, így picit belecsempésztem magam a szobába: a csíkos tapétát vízszintesen rakattam fel. Az óriási kép Londonról Andris ízlését dicséri; a megtakarított pénzéből vásárolta, büszke is voltam rá.

A piros-fekete-fehér színkombinációt a tapéta indukálta. A bútorokat már ennek szellemében vásároltam meg, a kiegészítők pedig valahogy mindig rám kacsintottak az üzletek polcain.

Amikor minden hozzávaló megvolt, beletettem az egészet egy üstbe, jól megkevertem, és ez lett belőle. Nem varázslat.