Íme néhány vezérelv mézfogyasztáshoz:

Az étkezési cukor és egyes gyümölcsök nem ajánlottak cukorbetegség esetén, mivel fogyasztásuk hirtelen, radikális változást okozhat a vércukorszintben. Ugyanez igaz a mézre is, amelyet sokan cukor helyett használnak. A méz nagy mennyiségű glükózt tartalmaz, melyet a szervezet egyből felszív. A hirtelen glükóz szint emelkedés egyenetlenségeket okozhat a szervezetben, így ha cukorbeteg, méz helyett inkább valamilyen alternatív édesítőt használjon, például steviát.

A kisbabák immunrendszere még fejlődésben van, ezért a méz fogyasztása számukra nem ajánlott, ugyanis a méz tartalmazhat baktériumokat, batérium sporákat és méreganyagokat, amelyek pl botulizmust is okozhatnak. Ezek a mérgek a szedés, tárolás és szállítás során kerülhetnek bele. Ha ezek bekerülnek a baba szervezetébe, komoly ételmérgezést okozhatnak.

A méz egész évben elérhető, de a legjobb az, amely ősszel készül. Ebben az időszakban termelik a legjobb minőségű mézet a méhek, talán mert ekkor a virágok is meglehetősen egészségesek. Mézet bármely napszakban fogyaszthatunk, de legajánlottabb reggel, amikor a szervezetnek szüksége van egy energialöketre. A méz ajánlott napi bevitelének mennyisége 50-100 gramm.

Sokféle módon fogyasztható a méz és akár magában is, de van néhány fogyasztási mód, amely kifejezetten helytelen. A méz jótékony enzimjei elpusztulnak, ha forró vízbe vagy innivalóba keverjük. Emellett nem szabad C-vitaminban vagy D-vitaminban gazdag ételekkel párosítani, mert a méz ásványi anyag tartalma roncsolhatja ezen vitaminokat. A mézet tofuval sem szabad keverni, mert a kettő keveréke emésztési problémákat és étvágytalanságot okozhat. 

Összefoglalás

Együnk tehát mézet, de csakis mértékkel. Idős méhész betegem a selyemfű mézet tartotta a legtöbbre, amiből minden nap fél dl fogyasztott. Hatvan évesen kezdett méhészkedni az infarktusa után, amit még 33 évig boldogan, jó egészségben folytatott.