Id. Pliniustól olvasható, hogy a fahéjat már Kr. u. 100-ban is használták és tizenötször annyit ért, mint az ezüst. Abban az időben az ezüst értékesebb volt az aranynál, úgyhogy nem is volt olyan nagyon kis összeg az a bizonyos harminc ezüstpénz. A rómaiak spirituális gyógyításra is használták, emellett pedig köhögést és megfázást gyógyítottak vele. A vallási ceremóniákon elégették a fahéjat, hogy megtisztítsák vele a levegőt és felajánlásként is. Az egyiptomiak a testek bebalzsamozásához használták, illetve a húsok szárításához és tartósításához.

A legismertebb fahéjfajta a cinnamomum zeylanicum növényből származik, ezt Cassia Cinnamonként ismerik. Ez a fa eredetileg Ceylonban volt őshonos, de ma már több kontinensen is megtalálható és sok országban, Indiától Egyiptomig és Vietnamtól Brazíliáig. A fahéj másik forrása a Ceylon Cinnamon, amelyet igaz cinnamonnak is hívnak. Ez drágább az előzőnél és világosabb árnyalatú is lehet. A fűszer forrása ezen fák szárított kérge.

A fahéj (cinnamon) neve az ősi héber „amomon” szóból származik, amely ősi fűszert jelent. Az olaszok „cannella”-nak hívják a fahéjat, amely csövet jelent és a szárított kéregdarabok alakjára utal.

A fahéj igazolt használata már majdnem háromszáz évre tekint vissza a kínai orvoslásban. Ezt az általuk „dwai”-nak hívott anyagot sokféle betegség kezelésére használták, köztük megfázásra, hasmenésre és menstruációs problémákra és zavarokra is.

Az ayurvédikus orvoslásban a kapha típusú emberek gyógyításánál használják. Általában teához adják, hogy segítse az emésztést és kezelje a diabéteszt. A fahéj olajat emellett az idegek nyugtatására is használják.

Svéd kutatók a fahéj szerepét vizsgálták a cukorbetegség kezelésében, eredményeik az American Journal of Clinical Nutrition című szaklapban jelentek meg. Tizennégy résztvevő fahéjjal ízesített rizspudingot kapott, a kontrollcsoport pedig fahéj nélküli rizspudingot evett. Bár ezt a kutatást kisszámú résztvevővel végezték, további kutatások is rámutattak arra, hogy a fahéj csökkenti a vérben lévő glükóz szintjét. Az Amerikai Diabétesz Társaság 2006-ban javasolta fahéj fogyasztását cukorbetegek számára. Egy olyan kutatásra hivatkoztak, amely szerint a fahéj kis mennyiségben történő rendszeres fogyasztása csökkentette az éhgyomorra mért glükóz szintet a vérben negyven nap után.